Kihívások a szerkezetépítésben

Ezen a területen viszonylag korlátozott a mozgástér. A korábbiaknál újabb beszerzési források keresésével esetleg lehet alacsonyabb árakat kialkudni. Erre akkor van a legnagyobb esély, amikor a szűkülő piac nem csak a szerkezetépítőket kényszeríti alacsonyabb vállalási árakra, hanem az élesebb verseny a beszállítókat is. Ez persze nem jelenthet minőségi kompromisszumot sem anyagban, sem kiszolgálásban, hanem megfelelő kommunikációval a közös érdek alapján létrehozott - mindkét félnek szerényebb, de biztos fedezetet nyújtó - megállapodásokat. El lehet gondolkozni azon is, hogy többféle minőségű beton használatával – fokozott kontroll mellett - lehet-e megtakarítást elérni?

Ezen a területen a kivetelezők között - helyzetüktől függően - a költségráfordításban jelentős különbségek lehetnek. Azok, akik jelentős gépparkkal, zsalu- és állványkészlettel, gyártóhellyel, betonacél esetleg előregyártó üzemmel rendelkeznek elvileg rugalmasabban tudják a jövedelmezőbb és kevésbé jövedelmező időszakokat kezelni. Pl. egy új vállalásnál a leírt eszközök használata nem jelent költséget.

Elmúlt évtizedekben az építőipar lineáris fejlődés helyett jelentős hullámzásokat mutatott. Ilyen körülmények között segíti a szerkezetépítők tartós költséghatékony gazdálkodását, ha képződő nyereségüket a gép- és eszközparkjuk, vagy háttérbázisuk (beton-, betonacélgyártó-, előregyártóüzem) fejlesztésébe fektették? Aligha. Ugyan a kormányzat ezek kiépülését anyagilag is ösztönözte, de - különösen ha hitel, lízing is kapcsolódik a fejlesztéshez – döntésük pozitív hatása a költséghatékonyságra még kevésbé igaz. Amennyiben a folyamatos bővülés megtorpan, a gazdasági model borulhat. A prosperáló időszakban viszonylag drágán beszerzett eszközök értéke csökken, a kiépített háttér kihasználtságának biztosítása - mivel a gazdaság ugyannak szegmensének helyzetétől függ - többlet terhet jelent a vállalkozásnak.

Érdemes eltöprengeni - a folyamatos egyenletes fejlődés illúziója helyett – nem kellene-e ezekkel a reális veszélyekkel is számolni? Hiszen azok a szervezetek, amelyek egy-egy szakterületen működnek, a szerkezetépítés háttér szolgáltatói, általában nagyobb mozgástérrel rendelkeznek, jobb kihasználást tudnak elérni, és nemzetközi beágyazottságuk révén a szerkezetépítés hektikus igényeit jobban le tudják kezelni.

A fentiek alapján úgy gondolom, hogy a költségek csökkentésének az a módja, ami saját eszközpark bővítésére épít ugyan eredményes lehet, de kockázatos is. Professzionális működtetése, karbantartása, fejlesztése is könnyebb az erre szakosodott nagy szervezetekben. Az egyes projektek eredményességének kalkulációja, kontrollja is egzaktabb lehet, ha nem saját eszközökkel történik. A belső elszámolási rendszerek, amelyekkel megpróbálják ezt elérni, általában nincsenek kitéve a piaci megmérettetésnek, s ezért kalkulált költsége, minősége, nem arányos a külső versenyben alakuló árakkal és minőséggel.

Mégis mi az, ami különbséget tehet az egyes vállakozások költségszintjében ezen a területen? Egyrészt olyan kölcsönös bizalom alapján kiépített partnerkapcsolatok, megállapodások a szolgáltatókkal, amelyek egy keresleti helyzetben is megbízható és méltányos hátteret biztosítanak. Másrészt e szolgáltatók szaktudásának bevonásával, a megvalósítandó projekt sajátosságaihoz optimális eszközök, megoldások megtalálása és felhasználása.

A munkaerő költsége a gépesítettséggel és az alkalmazott eszközökkel, pl. zsalurendszerekkel szorosan összefügg. Az, hogy a munkahelyi daru, akár kisebb építkezéseken is milyen mértékben csökkenti az egyes munkafázisok időigényét, evidencia. Azokban az országokban, ahol a ráfordított munkaóra költsége, az eszköz és gépköltségeknél jelentősen magasabb arányú, a fejlesztések egyik fő iránya éppen a szükséges munkaóra ráfordítás csökkentése. Ez lehetőséget nyújt arra, projektenként megvizsgáljuk, mely megoldásokban rejlik az adott körülmények között költség megtakarítási lehetőség. Mielőtt az ilyen irányú fejlesztéseket, lehetőségeket számba vennék, egy fontos körülményt tekintetbe kell vegyünk: a szükséges munkaóra igény és a felhasznált munkaóra közötti különbséget.

Ennek mértéke nagyon sok tényezőtől függ:

• a munkatársak motivációjától,
• a munkatársak képzettségétől, ill. kiképzésétől az adott feladatra,
• a munkahelyi rendtől,
• a feladatok, prioritások, sorrendek egyértelmű meghatározásától,
• ez egyes munkafolyamatokat végzők elrőevivő ötleteinek beépítésétől,
• a munkahelyi szervezés és irányítás általános minőségétől.

Önmagában anyagi ösztönző rendszerrel, teljesítmény bérezéssel, megvalósítani azt, hogy-e különbség minél kisebb legyen, illúzió. Számtalan szempont közül így egy-egy csoportérdek nagyon erősen megjelenik, s ez akár ellentétesen is hathat a közös feladat teljesítésére. Természetesen az optimális létszám biztosítása a projekt megvalósítása során óriási kihívás. A kiegyenlített létszámra való törekvés az ütemezésnél lehet az egyik eszköz, illetve munkatársak kiválasztása, megbecsülése és megtartása.

A munkaóraigény csökkentésének műszaki lehetőségei a zsaluzatoknál:

• Projekttől függően minél nagyobb előre összeállított falzsalu egységek használata, pl: nagyméretű előszerelt fatartós falzsalu elemek, keretes zsaluzatokból összeszerelt elemcsoportok, aknazsaluk, kúszóállványra szerelt zsaluk, megtámasztóbakokkal együtt emelt falzsaluk... stb. Ez megfelelő darukapacitást igényel, s némi többlet zsaluzatot is jelenthet.

• Egyoldalról kezelhető keretes falzsaluzatok, kevés ankerátkötéssel különösen magas, nagy, sík felületeknél előnyös.

• Amennyiben a projekt alkalmas rá asztalzsalu, peremasztal, homlokzatzsalu (előregyártott elemek) használata. Ezek „kötött” építési módok, amelyekkel a helyi munkaóraigény radikálisan csökkenthető, de a darukapacitáson túl ütemezésben, munkaszervezésben nagyobb követelményeket támaszt. A „kötött” azt jelenti, hogy kevésbé rugalmas, nagyobb előkészítést igényel, s az építés folyamán kevéssé módosítható.

• A kevesebb munkafázist igénylő nagytáblás födémzsaluzatok. Ezeknél a rendszereknél megjelenik egy olyan előny is, ami másodlagos óraráfordításnál jelentkezik, a mukahelyi rend, belső eszközmozgatás, kevesebb elem révén.

• A másodlagos óraráfordításban jelent megtakarítást az is, ha a zsaluelemek pl. a kúszóállványokon maradnak, hiszen a közbenső tárolás, mind-mind nemcsak többlet daru-, hanem munkaórát is jelent. A kúszóállványok tulajdonságairól a határidő kapcsán már volt szó.

• De nem hagyható ki a felsorolásból a magas alátámasztó állványok, akár födémzsaluval együttes vízszintes mozgatása rászerelhető kerekekkel, s minden olyan apró megoldás, ami a munkahelyi rend fenntartását segíti, pl. az apró alkatrészek tárolásával.

Talán ez az a terület, ahol nagyobb ráfordítással a legnagyobb költség megtakarítást lehet elérni. Az előkészítésben résztvevők, a munkahelyi irányítók felelőssége óriási. Az általuk hozott döntések, amelyek sokszor nem tűrnek halasztást, a költségekre jelentős hatással vannak. A vezetők részéről pedig csak a bizalomra építeni, hosszabb távon veszélyes. Mi lehet mégis a megoldás. Olyan kontroll rendszerek működtetése, amely elsősorban a munkahelyi vezetőket segíti döntéseik meghozatalában, s nem csupán az ellenőrzésüket szolgálja. Az utóbbi időben a szolgáltatók számos fejlesztése is ezt célozza, s minden olyan kínált program, elszámolási mód, amely költségek tervezését, folyamatos ellenőrzését segíti.
A szerkezetépítés sebességének növelése - hacsak a finanszírozás nem gátja - általában a költségek csökkenésével is jár. Milyen lehetőségek vannak az átfutási idő rövidítésére? Erről is érdemes töprengeni legközelebb.