Karácsonyi köszöntő

Pilinszky János: Hitünk titkairól

"Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."

Karácsonyi köszöntő

Pilinszky János költő sorai, emberi gondolatok, melyek az ünnepi külsőségek közepette sem veszítették el igaz értéküket.

Lassan véget ér várakozásunk. Advent azt az esélyt tartogatja számunkra, hogy befelé forduljunk és megkeressük magunkban azokat a magvakat, amelyek valódi értékeinkről szólnak, hogy elengedjük a régi dolgainkat, gondolatainkat, érzéseinket és karácsonyra megszülethessen való lényünk.

Karácsony eljövetele adja számunkra az esélyt, hogy számot vessünk önmagunkkal, érzéseinkkel, belső értékeinkkel. Elszámoljunk magunkban, hogy ebben az évben hová jutottunk el, hova fejlődtünk. Mit tettünk csupán magunkért, külső csillogást keresve, s vajon mégis, akadt-e olyan cselekedetünk, amelyből hiányzott az önösség, melyet másokért, névtelenül, önzetlenül cselekedtünk.

A mérleget belül, magunkban kell megvonnunk.

Szentestéhez közeledve ösztönösen keressük a többi ember lelkét, közelebb húzódunk egymáshoz, egymáshoz fordulunk fényért és melegért...

Talán azért is a legszebb ünnep a karácsony, mert ilyenkor a vakító csillogáson, tömény illatfelhőn, erőltetett mosolyáradaton keresztül is érezzük mi az, ami őszinte.

A szeretet, megértés, önzetlen viselkedés… azonban nincs a karácsonyhoz kötve. Ha ennek életünk minden pillanatában tudatában lennénk, az eljövendő ünnepet, s mindazt, amit csinálunk, megszentelné, igazzá tenné: többé, mint szeretetajándékká, többé, mint pár napos fegyverszünetté, ezáltal valami több, valami angyali adódna hozzá.

Álljunk meg egy pillanatra és nézzünk a gyermekeinkre, emlékezzünk vissza saját gyermekkorunkra. Tudni fogjuk, hogy semmi nem igazabb és valósabb a világon, mint az a gyertyalángszerű fény, amely az emberi lélek mélyéről világít a tél, a hideg, a sötétség közepén. Ezért kell a karácsonyi kisgyermek köré a család és ezért kellenek a pásztorok, a királyok, de még az állatok is. Mert az ember csak mások melegével körülvéve érzi jól magát.

A legszebb, amit minden kedves embertárasunknak kívánhatunk az az, hogy történjék hát a karácsony belül, mibennünk!

Jó szívvel kívánunk minden kedves Partnerünknek, Olvasónknak áldott karácsonyt, szeretetteljes, meghitt ünnepeket és békés, boldog, reményeinket valóra váltó új esztendőt!


Üdvözlettel:
Magyar Doka Zsalutechnika Kft.