Az Extreme Light Infrastructure (ELI) projekt szerves része az európai kutatási nagyberendezések tervezett, ill. épülő azon generációjának, amit az Európai Kutatási Infrastruktúrák Stratégiai Fóruma fog össze. Az ELI a világ első olyan létesítménye lesz, amely a fény és az anyag kölcsönhatásának vizsgálatát minden eddiginél nagyobb intenzitások mellett teszi lehetővé, akár az ún. ultra-relativisztikus tartományban is. Az ELI az anyagtudomány, az orvostudomány és a környezetvédelem számos területére jelentős hatással lesz majd. Az ELI az első, nagyteljesítményű lézereken alapuló nagy civil kutatói létesítmény, amely európai együttműködéssel, és a nemzetközi tudományos közösség részvételével jön létre.
Sajtókapcsolat
A három lézeres kutatóközpontot Magyarország, a Cseh Köztársaság és Románia azonos időben, közös koordinációval, és egyeztetett kutatási stratégiával hozza létre. A csúcstechnológiát képviselő kutatási berendezések épületrészeinek tervezésekor hasonlóan speciális műszaki feltételeknek kellett megfelelni, elsősorban a rezgésvédelem, a termikus stabilitás, a relatív páratartalom, a tisztaterek és a sugárvédelem tekintetében.
A központ négy épületegyüttesből fog összeállni (A, B, C és D épület). Az ’A’ épület (6.209 m2), vagyis a lézercsarnok méhsejtfalait előre gyártott pakettfalak, valamint monolit vasbeton falak alkotják. A ’B’ és ’C’ (7.936 m2 és 7.391 m2) épületek végein ferde homlokzati fal található, mely egyedi összeállítású acélhevederekből áll össze. Ebben a két épületben találhatjuk a recepciót, éttermet, könyvtárat, továbbá a laborokat, a kutatók irodáit, és az előkészítő műhelyeket. A ’D’ épület (2.926 m2) egy olyan multifunkcionális csarnok lesz, mely a komplexum kiszolgálását, karbantartását és fenntartását biztosítja.
A kivitelező a 20 méter magas merevítő falakhoz, illetve a ’B’ és ’C’ épület ferde homlokzati falaihoz Top 50 fatartós falzsaluzatot, és Framax Xlife keretes falzsalut használt, MF 240 kúszózsaluval kombinálva. Mindkét Doka falzsalu rendszer univerzális, használatuk egyszerű, a magas falak zsaluzásakor fontos szempont volt, hogy az MF 240-es állványok a falzsaluval együtt daruzhatók, amiket Doka MF240 kúszózsalura állított. Ezen zsalurendszerek mindegyike egyszerűen szerelhető, valamint széles felhasználási területen, sokféle feladathoz alkalmazható.
A födémek alátámasztása átlagos magasságoknál Dokaflex, míg magas, vagy vastag – 1,0 m vagy 2,0 m – födémek esetén Staxo 40, és Staxo 100 alátámasztó állvánnyal készült. A rendszerekre jellemző, hogy gyorsan, és a lehető legnagyobb biztonságban építhetők, bonthatók, könnyen alkalmazkodnak az alaprajzhoz.
A 28 méter magas főpillér betonozása négy ütemben zajlott, hiszen az állványzatot minden betonozási ütem után egy szinttel meg kell toldani, valamint ez a pillér a fő acélszerkezetek csúcspontja. Az első ütemben 7,0 m magas Top 50 pillérzsalut használtak, amit a második ütemtől Staxo 40 alátámasztó állványra állítottak.
A Doka Modul állvány, mint újdonság szintén a projekt szerves része, ugyanis az állványrendszer segítségével gyorsan és biztonságosan végezhetők a vasszerelési munkálatok, akár lépcsőtoronyként is használható, daruval áthelyezhető, magasságilag pedig 50 cm-es lépcsőkben építhető.
Az ’A’ épületben található vakpince belső szerkezetének kialakítása ún. méhsejt falakból áll, melyekhez a Doka sokoldalú keretes, kézi erővel is áthelyezhető falzsaluját, a Frami Xlife rendszert használták. A külső, nagyobb falak betonozásához már a Framax Xlife keretes falzsalukat alkalmazták.
A méhsejt falak közötti magas födémeknél a hét méteres Eurex 20 Top 700 födémtámasszal egészítették ki a Staxo 40 alátámasztó állványokat.
A központ négy épületegyüttesből fog összeállni (A, B, C és D épület). Az ’A’ épület (6.209 m2), vagyis a lézercsarnok méhsejtfalait előre gyártott pakettfalak, valamint monolit vasbeton falak alkotják. A ’B’ és ’C’ (7.936 m2 és 7.391 m2) épületek végein ferde homlokzati fal található, mely egyedi összeállítású acélhevederekből áll össze. Ebben a két épületben találhatjuk a recepciót, éttermet, könyvtárat, továbbá a laborokat, a kutatók irodáit, és az előkészítő műhelyeket. A ’D’ épület (2.926 m2) egy olyan multifunkcionális csarnok lesz, mely a komplexum kiszolgálását, karbantartását és fenntartását biztosítja.
A kivitelező a 20 méter magas merevítő falakhoz, illetve a ’B’ és ’C’ épület ferde homlokzati falaihoz Top 50 fatartós falzsaluzatot, és Framax Xlife keretes falzsalut használt, MF 240 kúszózsaluval kombinálva. Mindkét Doka falzsalu rendszer univerzális, használatuk egyszerű, a magas falak zsaluzásakor fontos szempont volt, hogy az MF 240-es állványok a falzsaluval együtt daruzhatók, amiket Doka MF240 kúszózsalura állított. Ezen zsalurendszerek mindegyike egyszerűen szerelhető, valamint széles felhasználási területen, sokféle feladathoz alkalmazható.
A födémek alátámasztása átlagos magasságoknál Dokaflex, míg magas, vagy vastag – 1,0 m vagy 2,0 m – födémek esetén Staxo 40, és Staxo 100 alátámasztó állvánnyal készült. A rendszerekre jellemző, hogy gyorsan, és a lehető legnagyobb biztonságban építhetők, bonthatók, könnyen alkalmazkodnak az alaprajzhoz.
A 28 méter magas főpillér betonozása négy ütemben zajlott, hiszen az állványzatot minden betonozási ütem után egy szinttel meg kell toldani, valamint ez a pillér a fő acélszerkezetek csúcspontja. Az első ütemben 7,0 m magas Top 50 pillérzsalut használtak, amit a második ütemtől Staxo 40 alátámasztó állványra állítottak.
A Doka Modul állvány, mint újdonság szintén a projekt szerves része, ugyanis az állványrendszer segítségével gyorsan és biztonságosan végezhetők a vasszerelési munkálatok, akár lépcsőtoronyként is használható, daruval áthelyezhető, magasságilag pedig 50 cm-es lépcsőkben építhető.
Az ’A’ épületben található vakpince belső szerkezetének kialakítása ún. méhsejt falakból áll, melyekhez a Doka sokoldalú keretes, kézi erővel is áthelyezhető falzsaluját, a Frami Xlife rendszert használták. A külső, nagyobb falak betonozásához már a Framax Xlife keretes falzsalukat alkalmazták.
A méhsejt falak közötti magas födémeknél a hét méteres Eurex 20 Top 700 födémtámasszal egészítették ki a Staxo 40 alátámasztó állványokat.
Az ELI számokban:
Az épületek stabilitása érdekében a talajmechanikai tulajdonságoknak megfelelőn 819 db cölöp került lefúrásra. A legmélyebb cölöpök csúcsa 45 méter mélyen van, egyenként 1,8 méter átmérőjűek, és Európában először alkalmazott bentonitos paplan borítással készültek. Egy speciális vakpincére is szükség volt, mégpedig azért, hogy a cölöpökre nehezedő súly csökkenjen. A vakpince, illetve a záportározó tó miatt 133.000 m3 talaj kitermelése vált szükségessé. Megközelítőleg 45.000 m3 beton kerül beépítésre a projekt lezárásáig. 5.500 m2-es rezgésmentes alapot terveztek a mérnökök, a lézeres technológia stabilitásának érdekében. A kísérleti területeket, sugárvédő épületeket (MTA, HTA) egy méter, illetve két méter vastag vasbeton sugárvédelmi fallal és födémmel biztosították, „ház-a-házban” technológiával építve. Összesen 8.000 m2 alapterületű tisztateret létesítettek, ahol a levegő minőségét, a hőmérsékletet és a páratartalmat megfelelő berendezésekkel szabályozzák annak érdekében, hogy védjék az érzékeny technológiákat a nem kívánt szennyeződésektől. A munkahelyre kiszállított Doka zsaluzatok és eszközök értéke eléri a 400.000.000 millió forint összértéket.
Kérdései vannak a cikkel kapcsolatban? Vegye fel velünk a kapcsolatot!