Okleveles szerkezetépítő mérnök kollégánk összegyűjtött néhány téveszmét a szerkezetépítés területéről. Ezúttal a harmadik részben a fatartók kihasználtságának javítási módjairól olvashat néhány hasznos és érdekes gondolatot.
Sajtókapcsolat
Fatartók „kihasználtságának javítása” – a túlnyújtások elhagyása komoly hibaforrás
Tekintsünk a Doka Dokaflex fatartós födémzsaluzati Alkalmazási utasításaira. (Első fotó)
Ezek a fatartók megoszló terheléssel terheltek lesznek a födémépítés során.
A harmadik képen látható a lehajlás számítás képlete kéttámaszú tartó megoszló teher esetére.
Láthatjuk tehát, hogy a támaszköz értéke a negyedik hatványon szerepel a képletben.
A támaszközre rendkívül érzékeny a tartó, és mivel a rugalmas alakváltozások a monolit vasbeton szerkezeten végleges – maradó alakváltozásként jelennek meg – hiszen erre az alakváltozott alakra szilárdul meg a beton, az okozott rugalmas alakváltozás tehát végleges alaki hibaként fog megjelenni.
Törekednünk kell az alakváltozások csökkentésére, aminek egyik legjobb megoldása a figyelmes munkavégzés, és a Technológiai utasítások betartása.
Ebben az esetben ez úgy érhető el, ha betartjuk az Alkalmazástechnikai utasítás előírásait, és a fatartókat túlnyújtásokkal építjük be a zsaluzatba.
A látszólagos jobb kihasználtság helyett (ugyanazon mennyiségű fatartóval nagyobb felület bezsaluzása) jelentős alaki hibát vihet be a nem megfelelően beállított fióktartókkal a kivitelező a szerkezetbe.
Sűrűn találkozhatunk a gyakorlatban olyan helytelen alkalmazással, amikor a fatartókat túlnyújtások nélkül építik be, hiszen ez a megoldás valóban kevesebb fatartó igénnyel jár, látszólag előnyös, ezért anyagtakarékos megoldásnak tartják.
Súlyos árat kell azonban ezért fizetni, ugyanis a fatartók túlnyújtások nélküli beépítése során azok a támaszköze nagyobb lesz, végeiken nem keletkezik negatív nyomaték.
A negyedikképen jól látható annak elméleti háttere, hogy a megnövekedett támaszköz az alakváltozások szempontjából igen káros, hiszen ennek nagysága negyedik hatványon szerepel a képletben.
Csak ismétlésként kell itt is megjegyezni, hogy a fatartókon keletkező alakváltozások a megszilárdulás során kezdetben plasztikus betonszerkezeten végleges alaki hibává alakul, és mint maradó hiba jelentkezik a kész vasbeton szerkezeten.
A látszólagos jobb kihasználtság helyett (ugyanazon mennyiségű fatartóval nagyobb felület bezsaluzása) jelentős alaki hibát vihet be a nem megfelelően beállított fatartókkal a kivitelező a szerkezetbe.
Kittka Péter
okl. szerkezetépítő mérnök;
tanácsadó
Tekintsünk a Doka Dokaflex fatartós födémzsaluzati Alkalmazási utasításaira. (Első fotó)
Dokaflex 1-2-4
Amint a második képen látható, minden fatartó (főtartó és fióktartó) túlnyújtással kerül betervezésre.Ezek a fatartók megoszló terheléssel terheltek lesznek a födémépítés során.
A harmadik képen látható a lehajlás számítás képlete kéttámaszú tartó megoszló teher esetére.
Láthatjuk tehát, hogy a támaszköz értéke a negyedik hatványon szerepel a képletben.
A támaszközre rendkívül érzékeny a tartó, és mivel a rugalmas alakváltozások a monolit vasbeton szerkezeten végleges – maradó alakváltozásként jelennek meg – hiszen erre az alakváltozott alakra szilárdul meg a beton, az okozott rugalmas alakváltozás tehát végleges alaki hibaként fog megjelenni.
Törekednünk kell az alakváltozások csökkentésére, aminek egyik legjobb megoldása a figyelmes munkavégzés, és a Technológiai utasítások betartása.
Ebben az esetben ez úgy érhető el, ha betartjuk az Alkalmazástechnikai utasítás előírásait, és a fatartókat túlnyújtásokkal építjük be a zsaluzatba.
A látszólagos jobb kihasználtság helyett (ugyanazon mennyiségű fatartóval nagyobb felület bezsaluzása) jelentős alaki hibát vihet be a nem megfelelően beállított fióktartókkal a kivitelező a szerkezetbe.
Sűrűn találkozhatunk a gyakorlatban olyan helytelen alkalmazással, amikor a fatartókat túlnyújtások nélkül építik be, hiszen ez a megoldás valóban kevesebb fatartó igénnyel jár, látszólag előnyös, ezért anyagtakarékos megoldásnak tartják.
Súlyos árat kell azonban ezért fizetni, ugyanis a fatartók túlnyújtások nélküli beépítése során azok a támaszköze nagyobb lesz, végeiken nem keletkezik negatív nyomaték.
A negyedikképen jól látható annak elméleti háttere, hogy a megnövekedett támaszköz az alakváltozások szempontjából igen káros, hiszen ennek nagysága negyedik hatványon szerepel a képletben.
Csak ismétlésként kell itt is megjegyezni, hogy a fatartókon keletkező alakváltozások a megszilárdulás során kezdetben plasztikus betonszerkezeten végleges alaki hibává alakul, és mint maradó hiba jelentkezik a kész vasbeton szerkezeten.
A látszólagos jobb kihasználtság helyett (ugyanazon mennyiségű fatartóval nagyobb felület bezsaluzása) jelentős alaki hibát vihet be a nem megfelelően beállított fatartókkal a kivitelező a szerkezetbe.
Kittka Péter
okl. szerkezetépítő mérnök;
tanácsadó
Kérdései vannak a cikkel kapcsolatban? Vegye fel velünk a kapcsolatot!